A SICULICIDIUM emlékmű
A madéfalvi veszedelem emlékoszlopa Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) képzőművészeti műemlékként szerepel. 1905. október 8-án avatták föl a csíkszeredai Tamás József építész tervei (1899) szerint készült emlékoszlopot (méretei: 3,30x3,30x13,30 m), a körülette levő, andezit kőépítményekkel együtt. A kivitelező Szász István volt. A emlékoszlop tetején levő turulmadár (2,60 m szélességben) Köllő Miklós székely szobrászművész munkája.
Az emlékmű az 1764. január 7.-i, császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csík és Háromszék 200 székely vértanúnak állít emléket.
1891-ben Orbán Gyula indítványára emlékbizottság alakult, mely általános gyűjtést szerevezett az emlékoszlop elkészítésére. A kronosztikont visszafelé olvasva - az S-betűt kivéve - 1764-es szám olvasható ki. A Siculicidium székely öldöklést, székely népirtást jelent. A tragikus esemény részletes leírását Nyírő József adta a "Madéfalvi veszedelem" c. művében.
A felírat készítői Balló István és Szádeczky Lajos voltak. A márványtábla Sántha Nándor vésnök munkája.
A márványtábla felirata:
SICULICIDIUM
A határőrség erőszakos szervezésekor Madéfalva határában 1764. jan. 7-én hajnalban a császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csík- és Háromszéki 200 székely vértanú emlékére kik az ősi szabadság védelméért vérzettek el.
Emelte a hálás utókor kegyelete 1899.
A vész után ezrek, - egyes adatok szerint 5 falunyi székely közösség - menekültek Moldvába. A madéfalvi menekültek gyarapították a gyimesi és a moldvai csángók sorait, s ők alapították később az öt bukovinai székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). Ezeknek lakói a 19-20. században több hullámban visszatelepültek a Kárpát-medencébe, s ma Dévától az Al-Dunáig, Tolna-Baranyától Buda környékéig szétszóródva élnek. A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont véglegesen ottmaradtak a Kárpátok külső oldalán.
A székely népirtásnak, vérengzésnek, vérfürdőnek, mészárlásnak nagy irodalma van. A véres esemény egyik legismertebb, leghíresebb irodalmi feldolgozásának Nyírő József Madéfalvi veszedelem c. regénye tekinthető. Tudományosan Imreh István történész dolgozta föl.
A SICULICIDIUM emlékköve - a közhiedelem szerint - a csíkszentmihályi templomkerítésben van beépítve, tulajdonképpen a Búzás András emlékköve - vélekedik Szádeczky K. Lajos (1904).
A Vészhalom (Csicsó és Madéfalva közötti szántóterületen, az országút mellett volt) fölé emelt fejfára a tisztek ezt írták: "Domita Siculorum superbia hic jacet" (azaz "Itt fekszik a székelyek megtört büszkesége") A fejfa hátára pedig valaki ezt írta: "Itt emelt magának a gonoszság oltárt,/ Mondd el hóhérainkra a CIX. (109.) zsoltárt!" II. József császár itt jártakor állítólag a feliratot és a keresztfát eltávolítatta. Cserei Zsuzsanna is állíttatott egy emlékkeresztfát a Vészhalomra, majd 1778-tól ott volt a Részeg András és felsége emelte fejfa is (Orbán Balázs egy 1852-ben elhelyezett keresztet említ). Utoljára, 1885-ben Szabó Péter állíttatott keresztfát az áldozatok emlékére.
