
Ének - Zene

A legnagyobb kincs az egész magyar műveltség számára az a népköltészeti és népművészeti hagyomány, amit a bukovinai székelyek a 20. század végéig megőriztek. Már Kodály Zoltán is felfigyelt a bukovinai népdalkincs gazdagságára. Egyik legismertebb műve, a Székely fonó elsősorban bukovinai székely dallamokra épült, amelyeket a helyszínen, az első világháború idején jegyzett fel. Számunkra, a magyar népköltészet, népszokások kutatóira azonban még nagyobb jelentőségű az a tény, hogy a bukovinaiak között még az áttelepülésük után is egy ideig megfigyelhető volt a népköltészet eredeti szerepe, funkciója az egyes emberek és közösségeik számára. A művészet számukra nem a zene, a vers, a tánc, a hivatásos zenészek, a színészek meghallgatása, előadásai jelentették, hanem azt maguk alkották, "adták elő", használták érzelmeik kifejezésére, bánataik feldolgozására, örömük és szeretetük közlésére. Az élő népművészetnek ez a szerepe így már csak náluk és egyes gyimesi és moldvai csángó falvakban volt megfigyelhető. Mit is jelent ez röviden? Választ ezekre a kérdésekre: ki, mikor, mit és miért énekelt. Például, ha nem is mindenkinek, de sokaknak, elsősorban az idősek között, megvolt a maga keservese, amelyben gyönyörű szavakkal és dallammal elpanaszolta sorsát a világnak, ezzel vigasztalta magát, és adta tudtára sorsát azoknak, akiket szeretett. A keservesekben - mai szóhasználatban a balladákban - panaszolta el sérelmét, és egyben elmondhatta lelkiismeret-furdalását is, ha valakit megbántott, vagy valakinek elrontotta az életét. Ezek a balladák emellett megfogalmazták a nép erkölcsét, etikáját is. Nem pontokba, törvényekbe sorozva, hanem a szép, a költészet erejével. Például a közismertebb balladák közül a Kádár Katáról az, akinek szerelmi házasságát a szülei akadályozták meg, a Molnár Annáról szólót, aki megbotlott, elhagyta a férjét, de visszatalált, és megbocsájtást kapott férjétől a gyermekük érdekében. A Három árvát az énekelte el, aki maga is árva volt. Nagy énekkincs volt a szerelem, a csalódás, a vágy kifejezésére, a gyermekek altatására, a gyermekjátékokra, a különféle munkák végzése közben énekelt dalokra, a különféle táncokra is.


búcsúzik a kicsi fecske
(Bukovina)
búcsúzik a kicsi fecske
mikor leszáll kis fészkibe
kicsi fészkét itt kell hagyni
jön a hideg el kell menni
mikor csíkból elindultam
könnyem se volt úgy búsultam
a babámtól el kell válni
szülőfalum itt kell hagyni
kicsiny falum te mindenem
édesanyám itt szült ingem
megátkozott az én sorsom
fájdalmas a bujdosásom
Én vótam az igaz árva...
(Bukovina)
én vótam az igaz árva
aki jótól el van zárva
nem vót apám s nem vót anyám
nem vót nekem igaz hazám
úgy elmenyek arra helyre
honnat madár nem jár erre
úgy elmenyek meglássátok
hírem soha nem halljátok
mikor hírem meghalljátok
levelemet s olvassátok
levelemet s olvassátok
ha a könnyűtől látjátok
árva az a madár
(Bukovina)
árva az a madár
kinek párja nincsen
én es árva vagyok
jaj mert nekem sincsen
sem eső nem esik
sem felhő nem látszik
méges az én bundám
két oldala ázik
de hogyne es ázna
mikor mindig sirok
könnyeim árjával
én már alig birok
megkötöm a lovam
szomorú fűcfához
leteszem magamot
két első lábához
ráhajtom a fejem
a babám vállára
hullajtom könnyeim
hószínű nyakára

ó bújdosó szegény legény
(Bukovina)
ó bújdosó szegény legény
idegen földön jövevény
szennyes szakadozott inge
nagyon rongyos köpönyegje
jól megunta szegény magát
ahol még a nap sem süt rá
nap sem süti világoson
a hold es csak homályoson
napom napom fényes napom
süssél egyszer világoson
ne csak mindig homályoson
hogy hazámot es láthassam
ha jaz erdőt levághatnám
szép hazámot es láthatnám
látom füstjit de csak alig
hogy az égen lengedezik
én istenem valahára
rendelj szállást az árvának
hogy ne jusson bujdosásra
egyik ajtóról másikra
kesereg egy árva madár
(Bukovina)
kesereg egy árva madár
melyik minden ágra leszáll
kesereghet azér szegény
ő es olyan árva mint én
verje meg az egek ura
ki a nagy bánatot írja
nekem es van egy bánatom
oda viszem s leíratom
ez a világ olyan világ
mint a magyarófa virág
sokat ígér keveset ad
amit ad es keserűt ad
ingem anyám elátkozott
mikor a világra hozott
lábaival ringatgatott
a szájával átkozgatott
nem átkozott csak azt mondta
ne legyek szerencsés soha
nincs a jóba van a rosszba
van a mindennapos búba
estefelé jár az idő
szállást kérnék de nincs kitől
apám anyám es meghaltak
testvéreim megtagadtak
mind azt monyák nem üsmernek
nem es tudják hogy ki legyek
nem vagyok én atyafii
elbujdoshatok én tőlik
hegyek völgyek vad ligetek
hadd bujdossak én bennetek
hadd bujdossak a vadokval
sírjak a kis madarakval
túl a vízen egy diófa
(Bukovina)
túl a vízen egy diófa
alatta sír három árva
oda menyen szép szűz márja
s kérdi mért sírsz három árva
hogy ne sírnánk szép szűz márja
édesanyánk föld gyomrába
adok nektek három vesszőt
verjétek meg a temetőt
keljen keljen édesanyánk
mert elszakadt a gyászruhánk
nem kelhetek három árva
mert a sírom be van zárva
amott jön egy szép menyecske
két orcája ki van festve
az lesz nektek mostohátok
aki gondot visel rátok
mikor fésüli fejetek
véres lesz majd a fésütök
mikor tisztát ad reátok
véres lesz majd ruhácskátok
Istenem országom
(Bukovina)
istenem országom
hol lesz meghalásom
erdőn-e vagy mezőn
vagy idegen földön
az idegen földön
olyan beteg vagyok
szomszédim házáig
elig elámbolygok
szomszédim azt mondják
talán meg es halok
én es azt gondolom
meg sem es maradok
az erdei vadak
lesznek siratóim
az égi madarak
lesznek kísérőim
idegen földre ne siess
(Bukovina)
idegen földre ne siess
ha a hazádba megélhetsz
idegen földre siettem
mert hazámba nem élhettem
idegenek idegenek
megettétek a szüvemet
ha nem értik a szavamot
hogy értenék bánatimot
de meguntam a bujdosást
idegen földön a lakást
bú ebédem bánat napom
bánat minden gondolatom
olyan nap nem jő az égen
könnyem ne hullna a földre
ki a földre s ki ölömbe
ki a gyászos kebelembe
napom napom fényes napom
homályba borult csillagom
süss még egyszer világoson
ne csak mindig homályoson