Élet Hadikfalván

 "Hadikfalva első telepesei a későbbi nagyfalu alsó részén telepedtek le, s itt minden egyes családnak a telken kívül 24 hektár szántót és rét területet mértek ki. Mivel később is érkeztek családok, és voltak, akik Laudonfalván, mai (Balkóc) húzták meg magukat, s azok közül vízhiány miatt több család átjött ide, így a később érkezőket a falu felső részén, vagyis a felszegi részen telepítették le. De itt ezeknek a családoknak családonként már csak 12 hektár szántó és rét terület jutott, mert itt e határrész kisebb terület volt. "

A kezdetek

"A végleges betelepülés után itt is megkezdődött az alkotó munka. A föld megmunkálása mellett megkezdték házaik felépítését. Ehhez igénybe vették az osztrák kormány által felajánlott kamatmentes kölcsönt, és közben az építéshez szükséges faanyagot a szucsavicai erdőből hozták. Egy igen érdekes összesegítő kaláka szokás maradt ebből az időből a hadikfalviak életében, melyről még eddigi gyújtéseim folyamán nem hallottam. 

S ezt ekként mondták el: "Amikor a házat felépítették a mesterek, s mikor tapasztották meg, akkor mozsikásokot fogadtak, s megkerülték reggel a falut. S közben legények mentek esszeölelkezve a mozsikások előtt, s azok kiábálták, hogy jöjjenek a kalákába föd hordani s tapasztani. S akkor délután esszegyűltek leján, legén, a fijatal ember s minden, s akkor elmentek a kalákába, s az egész házat megtapasztották. S akkor este kaptak egy vacsorát, s utána egész éjjel táncoltak".

Egyházi élet.

"A betelepüléskor az új telepesek lelki gondozását a telepítés gondjai mellett Mártonffy Mór látta el . Hadikfalván az öregek elmondása szerint az első fiúgyermeket az 55 éves Galambos György 46 éves felesége szülte 1785 július 30.-án. János lett a neve és Mártonffy Mór keresztelte meg. A rendszeres anyakönyvezést azonban csak 1790-ben kezdték meg. Mivel az idetelepült székelység mélyen vallásos érzülető volt, így házaik felépítése közben a település után másfél évre egy kis fatemplomot építettek oda, ahol betelepítésükkor Mártonffy Mór misét celebrált és egy kis keresztet állított fel. Ez a kis fatemplom 1797-ben tűzvész folytán leégett. Ezt a templomot újra felépítették, de a víz mindig betört és veszélyeztette ezt a helyet.

  A mai nagy templomot már a hegyre tervezték, ha a Szucsáva víze újra kiönt, akkor ne veszélyeztesse a templom épségét." A templom építésénél, ami 1840-1850-re tehető, a lakosságnak is be kellett segítenie. 15 éves kortól meg volt szabva, hogy ki mennyi napot dolgozzon az építkezésen.  Falai nagy részben terméskőből vannak, s ezt akkor cement helyett valami más erős kötőanyaggal illesztették essze. Az újonnan felépült templom mennyezetére Szent István király vót megfestve, amint a koronát kezében tartva felajánlja a Magyarok Nagyasszonyának. Pünkösd napján lett felszentelve, de a nép kérésére Boldogasszon napjára tették a templom búcsúnapját. 

Az I. Világháború alatt a falu megszállásakor, a magaslaton fekvő templom az orosz tüzérség célpontjául szolgált. A templomot és környékét hatalmas gránátokkal árasztották el.  Így nem csak a falait hanem a mennyezetét is több találat érte. 

Az öregek elmondása szerint a háború után a templomot két év alatt közös segítséggel rendbe tették, renoválták, s újból kifestették, de a mennyezetre nem festették vissza a gyönyörű képet.

Kubasek lelkipásztor 25 évig volt lelkipásztora és tanítója híveinek. 1920-ban meghalt, azután Sebestyén Antal Andrásfalva szülőtte főesperes, plébános, cimzetes kanonok, püspöki tanácsos lett Hadikfalva katolikusainak új lelkipásztora. Első dolga volt helyrehozatni a templomot. Mint a kerület főesperese, mind a németek, mind a lengyelek kedvelt embere volt. Egyházi és magyar érdemeiért, mind Józseffalva, és Hadikfalva örökös díszpolgárává választotta és erről hivatalos iratot is nyújtott át nek 1937. augusztus 15.-én a papi jubileuma alkalmával. A kerületi papság és a magyar nép tiszteletét fejezte ki.

Iskola

A községekben letelepítések után Mártonffy felterjesztése szerint  1786. január 1-én iskolák nyíltak meg. Hogy kik voltak Hadikfalva tanítói, az öregek e kérdésemre nem tudtak válaszolni, csupán csak pár nevet tudtak felsorolni, kötük Várda Endrét, aki Józseffalván kezdte meg működését, s ki sok érdemet szerzett a falusi népkönyvtárak megszervezése terén, és még Várda Aladár maggyar tanítót, aki Hadikfalva utolsó magyar igazgató tanítója volt.

Előljáróságok.

Letelepüléskor, hogy legyen, aki a rendet és fegyelmet fenntartsa, megalakultak a községi előljáróságok is. A vezető a bíró volt és két esküdt, ill. a lakosság számarányának megfelelő képviselőtestület. A községet tízedekre osztották. Minden tízed élén egy tizedes állot, aki a felügyeletet ellátta. Gondoskodott az éjjeli őrségről és estrázsáról. Vezette a közmunkát és a bírónak időközönként jelentést tett. Az akkkori időben a községi bírók valóságos hatalmasságok voltak. Nem csak parancsoltak, de büntettek is. Mivel ha falu lakói ügyes, bajos dolgaik miatt a bírók közelségére inkább rá  voltak utalva, mint a tanítókéra, Így az öregek emlékezetében több bírónak a neve megmaradt. Első bírája a falunak Domokos Antal volt, utolsó bírája pedig Bíró Gáspár Albert, aki kb. 10 évig volt bíró, már itthon halt meg Sombereken. Az ő idejében  1330 házszáma volt Hadikfalvának, és 6960 fő volt a székely lakosság létszáma, akik a hazatelepüléskor néhány fő kivételével mind hazajöttek Magyarországra. 

Vasút

A Lemberg - Ickán vasútvonal megépítésével Hadikfalva vasúti csomópont lett. Élénk forgalma jó megélhetési és kereseti lehetőséget biztosított a falu lakóinak. Az öregek elbeszélése szerint Szucsáva folyó partján égig nyúló vasút megépítésekor 1864-ben a falu alatt egy hatalmas gátat építettek, füzeseket s fákat ültettek. S így a víz nem mehetett kijjebb a gátnál. S ekkor jöttek rá a faluvezetők, hogy rosszul csinálták, hogy a hegyen építették fel a templomot. A vasút megépítésekor sok idegen jött be Hadikfalvára, akik mint munkások alkalmazva voltak a vasútnál. De a szomszédfaluból, Balkócról is idejöttek az ukrán legények dolgozni. Akik aztán itt megnősültek, s mind magyarok lettek. Ugyanakkor az első állomásra, mint szakemberek így kerültek ide a Dolhák, Leopoldok, akik a Kárpátaljáról jöttek, s akik szintén itt maradtak Hadikfalván.  Később vasúti gócpont lett Hadikfalva. A Berlin - Bukaresti vasútvonal itt vezetett át, s innen ágazott ki a Radóc - Putna felé vezető vasútvonal is."

  I. Világháború

Az I. világháború idején 1917 júniusában, mivel Hadikfalva két ellenséges állás közé került, a német csapatok amelyek megszállva tartották, biztonsági okokból az egész községet kiürítették abban a reményben, hogy a lakosság nem sokára visszatérhet. A falu lakói nehéz szívvel fogadták a parancsot, de engedelmeskedtek és elhagytáők a községet. Csak a legszükségesebb holmijukat vitték magukkal Andrásfalvára, de a helyzet úgy hozta, hogy a hadműveletek miatt kiadták a rendelkezést, hogy minden falút el kel hagyniok és ki kell menniük Magyarországra, ahol menekülttáborokban fogják elhelyezni őket. Így került ki Hadikfalváról egy kétszáz lélek Magyarországra. Erdélyben, Szabolcs, Hajdú és Szatmár vármegyékben helyezték el őket.

Míg a község üresen állt, a németek úgy bántak vele, mint a kiürített községgel szokás. Attól való félelmükben, hogy a község az orosz tüzérségi tűztől elpusztulhat és minden a lángok áldozata lesz, azon házak kivételével melyekben katonaság tartózkodott, mindegyikből elvitték az ami értékes volt. Berendezést, gazdasági eszközöket, és háziállatot, kiszedték a házak ablakait, ajtóit, és állásaik építésére használták fel. Sok háznak és gazdasági épületnek a nyoma sem maradt meg.

Amikor vége lett a háborúnak, az ellenséges csapatok elvonultak, Hadikfalva lakói visszajöttek a falujukba, és ki ki nekilátott házának rendbehozatalához, esetleg újraépítéséhez. A fegyverszünet és békekötés ideje alatt mintegy két hónapig (március-április) magyar katonák állomásoztak itt, akik segédkeztek a falu lakóinak házaik és a középületek rendbe hozásánál. E rövid idő alatt megismerték és megszerették ezt a népet. Az együttlét eredménye,  néhány házasság lett a bukovinai lányok és a magyarországi katonák között. Felsőbb parancsra május elején a magyar katonaság elvonult, s ezzel Bukovina megszünt haditerület lenni. A lakosság most már teljes erejével megkezdhette a háború pusztitásának helyrehozását és sebeinek begyógytását.

  Bíró Gáspár István "Sorsunk feljegyzése" című irásában "Falunk fekvése és leírása" címmel ekként emlékezik vissza szülőfalujára:

"Hadikfalva igen szép helyen fekszik. Körös körül hegyszoros övezi. Magát a falut sík terepen átvágja egy szép országút. A falu baloldalán vasúti állomás van, s ettől balra egy szép folyóvíz. Úgy hívják, hogy Szucsáva vize, melynek párja nem volt Bukovinában. Fekete kavicsos víze olyan, mint a kútivíz. Nagy urak jártak fürdeni minden nyáron. Halat mindenkor ehettünk. Olyan nagy halak, édesebbek voltak mint a cukor. A falu határa is nagyon szép volt, és közel volt a faluhoz. Termett ott mindenféle, csak szőlő nem. De a búza, rozs, árpa, zab, kukorica, krumpli, káposzta, hagyma, répa, here, kender, ezek mind elsőrendűek voltak. Az igaz, hogy dolgozni kellett sokat, de megvolt rá az eredmény."

 Részletek forrása: Sebestyén Ádám: Bukovinai székelység tegnap és ma című könyvéből.  

1938-ban Budapesten tartották az Eukarisztikus Kongresszust, melyen Hadikfalváról is egy pár család részt vett. 

Kecskeméti Mártonné a fb-on osztotta meg az alábbiakat:

Forrás: Kecskemétyné Márton Szilvia: "Dédapám feljegyzései közt így ír erről:"" 1938: Nagy érdeklődés lett a falunkban arra a hírre, hogy ki akar lehet utazni Budapestre az Eucharisztikus Kongresszusra. Többen jelentkeztek a plébánosnál, hogy el akarnak menni. De mentek vóna sokval többen, ha nem került vóna oljan drágába az utazási költség. Így csak a tehetősebbek, s vallásosak vettek reja magikot a Pestre menésre. Ezek mentek: A plébános vezetésivel özvegy Sántha Jordánné szül. Antalfi Mária, Varga József s felesége, Gáspár Pál s felesége, Gáspár Márton s felesége, Győrfi Á. János s felesége, Szabó A. Lajosné, Lőrinc Antalné. Ezek részesültek abba a hegyelembe, hogy ott lehettek a magyar fővárosba s innapolhatták az oltári szentséget a sok százezrekkel akik a világ minden tájáról gyűltek essze. Mikor hazajöttek mindenki kíváncsian érdeklődött, hogy vót Budapesten? Mit láttak? Mit hallottak? Mit mondtak a magyarországi testvérek? Ezer és ezer iljen kérdés hangzott el az itthon levőktől. S a Pesten jártak nem győzték elmondani azt a sok élményt a mejbe részik volt a magyar fővárosban. Azt a fogadtatást, amikor megérkeztek Pestre leírhatatlan mikor megtudták, hogy Bukovinai magyarok érkeztek. Kormánybiztosok fogadták s mindenről gondoskodtak, hogy jól érezzék magikot. Azok akik Pesten jártak mind aszongyák, hogy egész életikbe ez vót a legszebb élmény. A kormány férfiak külön kihalgatáson fogadták a Bukovinai Székelyeket, s el beszélgettek velük. S meg lepődve halgatták, hogy miljen zomatosan beszélnek. Nem igaz amit egyesek állítottak róllunk, hogy el oláhosodtunk s a beszédünköt se lehet megérteni Az egyik falunkbeli ember kérte a kormány férfiakat, hogy telepítsenek vissza Magyarországra met az oláhok minden képpen el akarnak oláhosítani. Magyarul nem szabad tanulni az iskolába, nem adnak magyar tanítót. Az iskolába nem engedik meg a hittant magyarul tanítani a papnak. A templomba kellett azért tanítsa a vallást. Csak a templom a hol az ember anyanyelvén hallhat igét, imádkozhat s énekelhet... A magyar komány férfiak azt az igéretet tették, hogy ha Magyarország csak egy négyzet kilométervel nagyobbodik, az első dolguk a Bukovinai magyarok haza telepítése lesz. Ezt az örömhírt hozták haza Pestről ami nagy örömet szerzett az egész falunak, s reménységet, hogy tán a jó Isten nekünk es felhozza a napunkot. Aztán lassanként elterjedt a hír, hogy münköt haza fognak telepíteni. S mindenki várta, hogy minél hamarabb bételjesüljék."