Hazatérés 1941

A magyar kormány 1941. május 9-én elhatározta, hogy hazahozza a bukovinai székelyeket. Tárgyalásokat kezdett a román kormánnyal a hazatelepítés ügyében, de csak részbeni megállapodás jött létre. A legfontosabb vagyonjogi kérdések nyitva maradtak. Mondhatjuk úgy is, hogy a magyar kormány anélkül kezdte el a bukovinai székelyek hazatelepítését, hogy a román kormánnyal tisztázta volna a Bukovinában hagyott ingó- és ingatlan vagyon elszámolásnak kérdését. Így az összeírások szerint mintegy 40 millió akkori pengő értékű vagyon maradt Bukovinában, amellyel a román állam sem akkor, sem később nem számolt el s a bukovinai székelység, a magyar kormány mulasztása következtében kifosztva indult el új lakóhelyére, Bácskába.   A részbeni megállapodás értelmében gazdasági felszereléseiket és állataikat ott kellett pénzzé tegyék. Házi szerszámaikat, bútoraikat, ruházatukat és templomi felszerelésük kis részét hozhatták csak magukkal. Mindenki optált, lemondott román állampolgárságáról, keresztlevelüket megszerezték a plébániahivataloktól: szükség volt rá, hogy a bukaresti magyar követségtől a hazatérő igazolványokhoz hozzájuthassanak. 

Magyar kirendeltség érkezett Bukovinába, hogy a személy- és teherszállítást megszervezze és irányítsa. Nagy buzgalommal folyt a ládák csinálása. Mindenki mért, fűrészelt, szegezett, ládát csinált, akárcsak a letelepülés idején - mindenki mester volt. Ahogyan készültek a ládák, úgy rakták bele az előbb említett szerszámokat, felszereléseket s miután családonként elkészültek az összecsomagolással, úgy szállították a hadikfalvi vasútállomásra, hogy innen majd új lakóhelyükre kerüljön.   A hazaindulás pillanatnyi hatásának észbontó örömében, az annyira hazavágyó öt falu lakossága csak azt érezte, hogy évszázados álma vált valóra.

Generációk sóhajtása, haldoklók utolsó szava volt a régi hazába való visszatérés minden vágya. S az most megvalósult. Ezen kívül már nem érdekelte a vagyon s nem érdekelte, hogy a továbbiakban mi történik vele. Andrásfalváról beszélve elbúcsúztak a halottaiktól a temetőben és a templomuktól is, amelyben annyi éven át elmondták örömüket, elsírták bánatukat és annyiszor megvigasztalódtak. Málec plébános május utolsó vasárnapján ünnepi misét mondott és utoljára szólt híveihez. Elbúcsúzott tőlük megható szavakkal. Húsz év után elıször hangzottak el a magyar himnusz hangjai a templomban.

Mivel a bukovinai székelyek szerettek énekelni, most is a készülődés, a pakolás, csomagolás alatt sokan énekelték - főleg a fiatalok - az Isten veled falum kezdető szomorú dallamú búcsúdalt. E búcsúdal dallamát és szövegét itt közlöm:

*******  

A nagy ládákat és csomagokat a szomszéd ófretóci románok szállították a hadikfalvi állomásra. Szívesen csinálták, hisz a szép és erıs lovakat és szekereket jóformán ingyen kapták meg. Én is - e sorok írója - még utolsó nap is szegeztem, csomagoltam. A román fuvaros estére ígérkezett, de csak éjfél után érkezett. Utolsó éjszaka, utolsó hajnal Andrásfalván.

 Félelmetes volt végigszekerezni, végig menni az üresen maradt falu hosszú utcáján. Borzalmas volt hallgatni a falu összes kutyájának a félelmetes bankolását, vonyítását. A szó szoros értelmében üres volt a felhagyott falu.

 Mintegy nyolc-tíz román család maradt benne, akik egy évre bérbe vettek egy-egy házat. A telepítés során minden nap egy-egy szerelvényt indítottak a román határállomás felé Florénba. Itt átszállva, magyar vonattal mentek tovább Kosnára a magyar határállomásra.

A bukovinai székelyeket, vagyis az öt falu népét, összesen 30 szerelvény hoztak át a bukovinai- erdélyi határon. Az utolsó vonat 1941.június 21-én érkezett Bácskába. Néhány nappal azután, hogy az utolsó szerelvény is elhagyta Bukovina területét, Németország megtámadta a Szovjetuniót, és a bukovinai volt "magyar" falvak - legalábbis részben - hadszíntérré váltak. 

Kosnán a magyar kormánybizottság kirendeltsége irányította a hazatelepülést. A hazatelepülıket ünnepélyesen fogadták, elhalmozták a szeretet melegével.

Boncos Miklós, a hazatelepítés országos kormánybiztosa felhívást intézett a hazatértekhez, amelyet itt lehet olvasni   >>>Felhívás>>>

Közben egészségügyi vizsgálatot tartottak s a súlyosabb betegeket azonnal kórházba utalták. A hazahozatal technikai lebonyolítása gyors és mintaszerő volt. A kormánybizottság által igénybe vett bácskai telepes helységekhez 36631 kh birtok terület tartozott, négyszer annyi, mint amennyivel Bukovinában rendelkeztek. Bukovinában az egy lélekre esı átlagos birtokterület mindössze 0,7 kh-at tett ki, de igen sok volt a bukovinaiak között a földnélküli a túlszaporodás miatt. Bácskában bıven állott föld rendelkezésükre, de nem voltak megfelelıek a lakóházak. A dobrovoljáci telepesházak általában szoba-konyhásak voltak gazdasági épületek nélkül. A gazdasági épületeket igen hiányolták székelyeink. A lakóházak téglaalapzat nélküli vályogházak voltak. Ezeket a kormánybizottság a honvédség közremőködésével aláfalaztatta. Ugyancsak közremő- 137 ködött a honvédség a megrongált házak rendbehozatalában és fertıtlenítésében. A hazatelepítés során néhány család kivételével mindnyájan eljöttek Bukovinából. Összesen 2828 család mintegy 13500 fınyi lélekszámmal. Akik aztán itt az Ófutak, Máriamajor, Temerin, Szenttamás, Ada, Mohol, Magyarkanizsa, Szabadka, Csantavér, Bajsa, Bácsfeketehegy, Cservenka, Kula, Regıce, İrszállás és a Bajmok közigazgatási területekhez tartozó dobrovoljác telepek helyein leltek új otthonra. Itt összesen 28 székhely telep létesült, és a legtöbb olyan nevet kapott, amely utalt az itt letelepült székelység eredeti bukovinai falujára.  >>> bácskai székely telepek >>>