Szokások

A népszokásoknak is nagy szerepe volt az emberi kapcsolatok létrahozására és a szeretet kifejezésére. Egyedülállóan gazdag formája volt a karácsonyi betlehem-járásnak, amit a székelyek csobányozásnak neveztek.

"Ahogy béállott az Ádvent, akik betlehemet akartak játszani, megállapították, hogy ki milyen szerepet vállal s minden este jártak tanulni. Karácsony napján vecsernye után kezdtünk menni, először a paphoz. aztán a bíróhoz, s aztán azokhoz akik meghívtak. Négy napon keresztül jártunk. Ha újesztendő kettős ünnep volt s volt még sok béfogadó, még újesztendőkor es mentünk. " Gáspár Simon Antal (Bosnyák Sándor:A bukovinai magyarok hitvilága I. Folklór Archívum) fotó:hadikfalvi csobányok Dr. Aracsi Józsefné tulajdona.

Szereplői: a gazda, a király, a király-szolga, az angyal és a pásztorok, a csobányok, akik ijesztő bőrálarccal és bundás viseletben jártak, és különös hanghordozással beszéltek. Luca napján kezdték el, járták a falut, és ahol megesteledtek, ott a földre szórt szalmán aludtak. Minderre felfigyelt a néprajztudomány és sokat megörökítettek ebből lejegyzéssel, hangfelvétellel, fényképpel, mozgóképpel.

"A Csobánolás bukovinai székely betlehemes játék a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felvétetett 2013. évben."

Bukovinai betlehemes. Középen a Király Biró Albert anyai nagyapám) mögötte felesége, Csoboth Erzsébet nagyanyám. Balszélen a gyerekek: angyal Dolka (Dávid) János, mellette Máriának öltözve Kovács Antal. Édesanyja felső sorban jobról a második. Alsó sor közepén Gergely Imre, felesége hátul jobbról a negyedik. A felső sorban balról a második Anika Jánosné, bal felső első Mintyán bundában. (saját kép)

Bácskai lakodalom 1942-ben Középen a 2. sorban édesanyám fehér blúzban és fehér kendőben, édesapám pedig balra fent integet a kalapjával.